— Nagyon fáj?
— Nagyon, bár éjjel rosszabb volt.
— Rendbe jössz, meglátod.
— Nem, Eszter, tudod te is, hogy vége. És én is azt érzem. Azért is engedtek haza, hogy itt haljak meg.
— De…
— Ne, hagyjuk, nincs mit tenni. Inkább beszéljünk másról, amíg lehet. Azt szeretném, hogy ez után vedd át a szerepem a családban. Erős lelkű nő vagy, meg tudod tenni. Minden menjen úgy, ahogy idáig, mintha semmi sem történt volna. Ez a végakaratom. Megígéred?
— Ha ragaszkodsz hozzá, rendben. Tehát a gyerekeket időnként részegen megverem, felrúgom a szomszéd macskáját, beverem a konyhaajtót, sáros lábbal mindent összejárkálok, üvöltve kizavarom a TV elől a családot. Azt viszont már nem tudom megígérni, hogy hátulról rugdosni, és fojtogatni fogom magam.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Torjay Attila