Amikor kicsinyke gyermek voltam, falunkba vándor bábszínház érkezett.
Nehogy valaki nagy társulatra gondoljon! Az egész bábszínház egy férfib?l és egy n?b?l állt. Házastársak voltak. Férj és feleség. Egy kiszuperált, öreg traktorral döcögtek végig a falunk f?utcáján, és a kultúrházunk füves udvarán ütöttek tanyát. Itt állították fel színpadukat, és mi gyerekek ide tódultunk be, hogy megnézzük a produkciót.
Abban az id?ben, akinek nem volt két forintja, az két tojásért is részese lehetett az el?adásnak.
Sz?cs Peti barátommal izgatottan vártuk a nem mindennapi m?sort, amelynek címe: Csillagszem? juhász volt.
Jól ismertük ezt a mesét, mert szüleink gyakran elmesélték nekünk. Mégis nagyon kíváncsiak voltunk, hogy a bábszínház színpadán mindez, hogyan jelenik meg.
Az el?adás el?tt megtárgyaltuk, hogy ez igazából nem is lesz érdekes. A bábok fából és rongyból vannak, és a bábos néni és bácsi mozgatja ?ket a paraván mögött.
Délután háromkor kezd?dött a m?sor. Mi, sok gyerekkel együtt ültünk a zöld füvön, és vártuk, hogy a függöny fellibbenjen.
Még most sem tudom, hogy miért, de az el?adás nem akart elkezd?dni.
A türelmünk egyre fogyott. Volt olyan nagyobb fiú, aki füttyögetett, vagy hangosan kiabált, hogy kezd?djön a színdarab.
Hosszú percek elteltével a paraván mögül el?lépett a bábos néni, és kissé szomorkás hangon bejelentette, hogy megváltozik az el?re beharangozott m?sor a Csillagszem? juhász helyett a Piroska és a farkast adják el?.
Ez sokunknál csalódást okozott. Szívesebben néztük volna az eredetileg meghirdetett bábm?sort.
Hazudnék, ha nem tetszett volna az el?adás. Végül úgy beleéltük magunkat, mintha a színpadon nem is bábok mozognának, hanem él? szerepl?k. Volt egy kislány, aki annyira megriadt a farkastól, hogy sírva fakadt. Szegénykét édesanyja alig tudta megvigasztalni.
Peti barátommal kicsit dünnyögtünk, amiért a m?sor megváltozott, de egy id? után megbékéltünk. Elhatároztuk, hogy estefelé visszajövünk. Hátha sikerül meglesnünk a lakókocsi környékén a bábokat. Szerettük volna látni, milyenek, mikor nem mozgatják ?ket.
A kerítés mögül leskel?dtünk, és azon tanakodtunk, hogyan tudnánk közelebb kerülni a lakókocsihoz? Ugyanis az ósdi traktorhoz egy hosszú láncon egy korcs kutya volt kötve, és azonnal jelzett, ha valaki közeledett.
Nem jutott eszünkbe semmi okos gondolat, és már majdnem lemondtunk tervünkr?l, amikor a bokor közepéb?l fura hangokra lettünk figyelmesek.
Riadtan összenéztünk. Az els? gondolatunk az volt, hogy elfutunk, de akkor valaki megszólított bennünket.
ââ?â?¬ Szerbusztok, fiúk! Velem akartok találkozni?
Mindketten egyszerre néztünk a bokor s?r? ágai közé.
Nem akartunk hinni a szemünknek. A szúrós ágak közt egy bábot pillantottunk meg. ? volt, aki szólt hozzánk.
ââ?â?¬ Miért csodálkoztok? ââ?â?¬ vigyorodott el. ââ?â?¬ Nem rám vagytok kíváncsiak?
ââ?â?¬ De igen ââ?â?¬ hebegtük, még mindig zavartan. ââ?â?¬ Mit keresel itt?
ââ?â?¬ Elbújtam a gazdám el?l. Délután ezért kellett megváltoztatni a m?sort, én lettem volna a csillagszem? juhász. Tudjátok meguntam, hogy mindig csak én dolgozom. Gondoltam, mára szabadnapot veszek ki. Elkóboroltam a környéken, megnéztem a falutokat. Jól el is fáradtam a hosszú kóricálásban. Most pedig nem merek hazamenni. Kérlek, segítsetek! Félek, hogy a gazdám megver, amiért elszöktem.
Peti barátommal ismertük ezt a helyzetet. Mi is számtalan esetben, engedély nélkül mentünk el hazulról.
Mindjárt tudtuk, hogy feltétlen segítenünk kell a kicsi bábon.
Leültünk a bokor tövébe, és hosszasan törtük a fejünket, hogy mitév?k legyünk?
Féltünk egyszer?en csak odamenni a lakókocsihoz a korcs kutyustól. Kicsi volt, de olyan mérgesen tudott ugatni, hogy inunkba szállt a bátorság. Pedig az lett volna a legtermészetesebb, ha szépen bekopogunk az ajtón, és átadjuk a bábot.
Végül ennél maradtunk, mivel nem tudtunk jobbat kisütni.
A kutyus, amint meglátott minket, vad ugatásba kezdett. Még szerencse, hogy láncon volt, mert különben, ki tudja mi történt volna velünk.
A nagy zajra a bábos felesége kidugta a fejét a lakókocsi parányi ablakán, és kissé ingerülten kérdezte:
ââ?â?¬ Mit akartok, fiúcskák? Vége már az el?adás, és több nem is lesz a falutokban. Holnap reggel megyünk tovább.
ââ?â?¬ Néni, kérem ââ?â?¬ kezdtük félénken. A n? elég szúrós szemekkel méregetett végig bennünket, mintha csak ránk haragudott volna, amiért délután meg kellett változtatni az el?adást.
ââ?â?¬ Na bökjétek ki, miért jöttetek! ââ?â?¬ sürgetett, és közben férje is megjelent a kocsi ajtajában.
Gatyában és egy kissé szakadt trikóban volt. Mindenesetre nem így képzeltük el a híres bábm?vészt. Csalódott voltam miatta. Szerintem Peti barátom sem volt nagyon elragadtatva a látványtól.
ââ?â?¬ Tetszik tudni ââ?â?¬ veselkedtünk újból neki ââ?â?¬, itt nem messze a bokrokban találtunk egy bábot. Gondoltuk, visszahozzuk, hogy legközelebb ne maradjon el az el?adás.
A férfinak és a n?nek szinte egyszerre csillant meg a szeme, amikor meglátták az elkóricált bábot.
Mindjárt ugrottak is érte. A bábos felesége is el?jött a kocsiból, és mint egy él? gyereknek szemrehányóan mondta:
ââ?â?¬ Te gézengúz! Ugye megint elcsavarogtál? Nem szégyelled magad? Szegény gyerekeknek csalódniuk kellett miattad. Csak legyünk bent a kocsiban, Isten bizony jól elfenekellek. Múltkor is megmondtam, engedély nélkül, ne merd elhagyni a kocsit.
Mi meg csak szájunkat tátva hallgattuk és néztük ezt a nem mindennapi el?adást.
ââ?â?¬ Ígérem, többé nem kóricálok el ââ?â?¬ fogadkozott a kicsi báb. ââ?â?¬ Ezentúl mindig pontos leszek, amikor kezd?dik az el?adás. Csak ne tessék megverni, drága bábos néni!
ââ?â?¬ Ugye most jajveszékelsz? ââ?â?¬ förmedt rá a férfi ââ?â?¬, de akkor ez nem jutott eszedbe, amikor elt?ntél. Tele volt az udvar néz?közönséggel, és a gyerekek szerették volna megnézni a Csillagszem? juhászt. Még szerencse, hogy ez a két kisfiú hazahozott. Életed végéig ott lehettél volna a bokorban. Szégyelld magad, te mihaszna semmirekell?! Mondjátok gyerekek, hogyan büntessen meg? ââ?â?¬ fordult felénk a bábm?vész bácsi, és én Peti barátommal szinte egyszerre mondtam:
ââ?â?¬ Ne tessék megbüntetni szegénykét! Megígéri, hogy többé nem tesz ilyet.
ââ?â?¬ Megígéri, megígéri, mindig a mihaszna, de soha nem tartja be. Merek fogadni, holnapután megint nyakába veszi a nagyvilágot, és lelécel ?kelme, még miel?tt elkezd?dik az el?adás.
ââ?â?¬ Talán most tényleg komolyan gondolta, és betartja az ígéretét ââ?â?¬ könyörögtünk már majdnem sírva. ââ?â?¬ Ugye nem tetszik megverni?
ââ?â?¬ Nem is tudom, mit tegyek ââ?â?¬ gondolkodott el a bábm?vész, és kérd?en a feleségére nézett.
ââ?â?¬ Múltkor is megbocsátottál neki, és ez lett a vége. Így lehet megbízni benne. Jól el kell verni a fenekét, hogy még nagypapa korában is megemlegesse!
ââ?â?¬ Jaj, jaj, csak azt ne! Ne tessék megverni! ââ?â?¬ sírta el magát a báb. ââ?â?¬ Nem akarom, hogy megverjen mesteruram! Gyerekek, kérlek, segítsetek!
Nem tudtuk, mit tegyünk. Már majdnem mi is elsírtuk magunkat.
ââ?â?¬ Ne tessék bántani! ââ?â?¬ szipogtunk, és könyörögve a n?re és a férfira néztünk.
ââ?â?¬ Látod, asszony? ââ?â?¬ mondta a bábos a feleségének. ââ?â?¬ Megint a gyerekek, akik kikönyörgik, hogy megkegyelmezzek neki ââ?â?¬ majd újból a báb felé fordult, és most már kicsit szelídebb hangon mondta: ââ?â?¬ Köszönd meg szépen ennek a két kisfiúnak, hogy nem verlek meg! De ha még egyszer ilyen el?fordul, nem úszod meg szárazon!
A kicsi báb megkönnyebbülten ránk nézett, és vékonyka, csicserg? hangján megszólalt:
ââ?â?¬ Köszönöm, gyerekek, hogy megtaláltatok, és visszahoztatok a mesteruramhoz!
ââ?â?¬ Te átokfajzat ââ?â?¬ kiáltott közbe a bábos ââ?â?¬ azt is köszönd meg, hogy nem kapsz verést, amiért elkóricáltál. Err?l mindig megfeledkezel. Ne feledd, ha legközelebb egy regiment gyerek is könyörög, hogy megbocsássak neked, akkor is lecsatolom derékszíjamat, és jól elnáspángollak vele.
Azóta már sok év eltelt. Nem tudom a bábos kocsi merrefelé jár. Valószín?, hogy a bábm?vész úr abbahagyta a falujárást, hiszen a mai gyerekeket nem érdekli a m?vészete. Számukra a televízió és a számítógép sokkal érdekesebb. Ellenben egyr?l megfeledkeztek, ezeknek a szerkezeteknek nincsen lelkük, mint a kicsi bábnak, aki azon a délután elkóricált, és nekünk köszönhette, hogy mesterura nem verte el nadrágszíjjal.
(A kép forrása: internet)
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla
