Szeretnék újból elmenni ebbe a szép faluba, és találkozni az ottani barátaimmal. De jó lenne, ha tudna valaki segíteni! Addig is elmesélem az ottani kalandomat nektek.
Egy szép nyári nap elhatároztam, hogy lemegyek a folyópartra, amikor találkoztam egy kiskutyával. Kicsi barna kutya volt, rövidke farkincával.
— Szia! — lépett hozzám vidáman.
— Szia! — mondtam én is, és nagyon elcsodálkoztam, hogy emberi hangon szólított meg. — Nem is tudtam, hogy léteznek beszél? kutyák.
— Akkor hogyan elcsodálkoznál, ha megtudnád, hogy még van egy falunk is, ahol csak kutyák élnek. Még a polgármester is egy kutya. Javaslom, egyszer gyere el hozzánk. Meglásd, nagyon jól fogod ott érezni magad.
Megvallom a kutyus felkeltette az érdekl?désemet, és elhatároztam, ha még a világvégére is kell mennem, akkor is elmegyek Kutyafalvára. Egy kis habozás után a kutyához fordultam:
— Kérlek, vezess el a falutokba!
— Nagyon szívesen — csillant fel a szeme. — Mikor induljunk?
— Most azonnal — adtam ki a parancsot.
A kiskutya el?ttem loholt, én meg követtem. Csak azt bánom, hogy nem figyeltem meg, hogy merrefelé mentünk. Igaz, az út alatt a társam szája nem állt be. Szünet nélkül, mindenfélér?l locsogott nekem. F?leg Kutyafalváról szeretett beszélni. Amire odaértünk, szinte már mindent tudtam róla.
Kutyafalva egy völgyben terült el. Nem volt nagy, csak egyetlen kis utcácskájával dicsekedhetett, amiben szép kis takaros házak álltak kertekkel, és azokban sok szép virággal.
Egy ideig sétálgattunk a parányi faluban. Bekukkantottam minden házba, ahol a kutyusok vidám vakkantással és farkuk csóválásával fejezték ki, hogy szívesen látnak. Mindenki nagyon barátságos volt, némelyikük még a vel?s csontját is megosztotta volna velem, de én minden alkalommal udvariasan elutasítottam a szíves vendéglátást. Sétánk végén kutyus barátom meghívott az otthonába. Amikor bementünk a házba, kicsinyke kölykei boldogan hancúroztak a szoba sz?nyegén. Apjuk mindjárt rendre intette ?ket, mert vendég van a háznál. A kis kutyulik megszeppenve kivonultak a szobából, és nemsokára hallottam, hogy a kertben folytatták a rosszalkodást.
Barátom felesége finom málnaszörpöt szervírozott nekünk, kutyafüles édességgel. Megvallom, még ilyen jó sütiket nem kóstoltam. Meg is kértem vendéglátóimat, hogy csomagoljanak pár darabot bel?le, mert szeretném otthon megmutatni, mivel traktáltak Kutyafalván. Ugye nem is kell mondanom, szívesen teljesítették kérésemet, és színes selyempapírba raktak néhány szeletet. Sajnos, amikor hazafelé tartottam, véletlenül kipottyant a zsebemb?l, és most nem tudom megmutatni nektek ezt a finomságot, de remélem, hisztek nekem. Biztos vagyok benne, ha egyszer ti is eljuttok Kutyafalvára, benneteket is megkínálnak vele.
Ne higgyétek, hogy csak ennyi élményben volt részem! Hosszasan tudnék beszélni a kutyák vendégszeretetér?l. Az ember nem is gondolná, milyen boldogok, ha valaki meglátogatja ?ket, és néhány órát tölt hajlékukban. Ilyenkor mindent szeretnének megmutatni a vendégnek. Én is így jártam, egy kis szobai trécselés után, a házigazda kihívott az udvarra és büszkén mutatgatta az ottani gazdaságot. Még csak gondolni sem mertem, hogy ezeknek a derék állatoknak ilyen fejlett gazdaságuk van. A fészer alatt katonás rendben álltak a gépeik, amikkel a birtokukat m?velik. Volt itt minden; traktor, kapálógép és mindenféle szerkenty?. Majd leesett az állam ezek láttán.
Elárulom nektek, kicsit az irigység is mardosta az oldalam. Mert hazudnék, ha nem szerettem volna ilyen gazdaságot.
Ki a fene gondolná, hogy egy kutya ilyesmire is képes. Azt hihetnénk, a kutyák csak a ház?rzéshez értenek, vagy legföljebb mesterien tudják a farkukat csóválni a gazdinak. De itt Kutyafalván minden egészen más volt. Ezért meg is változott a véleményem a kutyákról.
Volt szerencsém megismernem barátom sógorát, aki egy nyomozóirodában dolgozott, mint detektív. Állítólag senkinek sincs olyan jó szimata, mint neki. Sok érdekes dologról mesélt, amit ? nyomozott ki a kifinomult szaglásával. Amikor hazaért, akkor is éppen egy veszélyes b?nöz? elfogásában vett részt.
Mondták, hogy maradjak ott náluk éjszakára. Készítenek számomra fekhelyet a kemence tetején, ahol kényelmesen elleszek. Igaz, éjjel valahányan kint lesznek a közeli hegyoldalon, mert a telihold feljövetelét fogják várni harsány vonyítással. Barátom szívesen meghívott volna oda is, de szerinte jobb, ha ilyenkor az emberfia messze elkerüli a Vonyítóhegyet. Ugyanis el?fordulhat, hogy valamelyik állatban felébred a vad, ?si farkasvér, és még az is el?fordulhat, hogy rám támad. De ne féljek, ott fent a kemence tetején biztonságban leszek. Szívesen megnéztem volna a vonyítóhegyi összejövetelt, de jobbnak láttam barátomra hallgatni.
Úgy volt, hogy az éjszakát náluk töltöm, de akkor olyan dolog történt, amire még csak gondolni sem mertem. Ki tudja honnan, váratlanul egy aranyos kiscica tévedt Kutyafalvára, és nyivákolva bolyongott az utcán. Nagyon megsajnáltam a kis szerencsétlen állatot. Lehajoltam érte, és felvettem az ölembe.
Akkor még nem tudtam, hogy ez a legnagyobb b?n Kutyafalván. Az ebek szemében istenkáromlás macskát babusgatni. Hirtelen nem szívelt személy lettem a faluban. Mindenki úgy nézett rám, mint egy ellenségre. Mindegyik?jük a fogát vicsorgatta, és követelték, hogy azonnal adjam át a nyávogó jószágot.
De tudjátok, én imádom a cicákat is, és mindjárt sejtettem, csúnya vége lenne, ha engednék a dühös kutyák kérésének és kiszolgáltatnám a tejfeles bajszút. Inkább úgy döntöttem, hogy gyorsan elhagyom Kutyafalvát és a cicával keresek egy békésebb helyet.
Kutya barátom nagyon sajnálta ezt a kellemetlen szituációt, de egy kicsit ? is mérges volt a viselkedésem miatt. Nem értette, hogyan lehet egy macskát szeretni, amikor mindenki tudja, ezek a nyávogó négylábúak a kutyák ?si ellenségei. Egy macska miatt így elrontani ezt a szép délutánt, barátom nem értette, és egyáltalán nem bánta, ha mihamarabb elt?nök innen. Jobban teszem, ha többé be nem teszem a lábamat a faluba.
Illend?ségb?l azért kikísért a falu határáig, de egész úton a kabátomba rejtett macskát szidta. Éreztem szegényke mennyire remegett odabent. Talán még az egérlyukba is belebújt volna. Csak akkor nyugodott meg, amikor kell? távolságban voltunk Kutyafalvától.
Annyira el voltam foglalva a cicussal, hogy nem figyeltem meg, melyik úton mentünk, vagyis inkább iszkoltunk, nehogy valamelyik nagy eb utánunk eredjen, és mérges csaholással követelje a védencemet. Egyszer csak azt vettem észre, hogy újból a falunk határában vagyok, és a cicus megmenekült:
— Most már el?bújhatsz — mondtam. — itt már nincs kutyaveszély. Megúsztad, hogy azok a farkasivadékok összekócolják a bundádat.
A kis cicus óvatosan el?dugta a fejét a zakóm alól, és egy hálás pillantást vetett rám, mintha csak azt rebegte volna el: „Köszönöm, hogy megmentettél.”
Szabadjára engedtem, és boldogan szaladt be egy ház udvarába. Talán azért, mert ott lakott, és édesanyja aggódva várta kicsi csemetéjét.
Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy hátha egyszer meghívnak Macskafalvára is, és az ott töltött napomat elmondhatom nektek. Addig is legyetek jók! Fogadjatok szót szüleiteknek! Jó éjszakát gyerekek!
(A kép forrása: internet)
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla
