– Ezt a hetet még bírd ki! Be van fizetve a tábor, a pénzt meg nem adják vissza. Már csak három nap.*
— De anyúúúúúúúúú! — húzta el a száját sírósan a kislány, és nyomatékként odacsapdosta szandálos talpait a padlószőnyeghez, de éppen a szőnyeg mivolta miatt, az nem adott kellő nyomatékot a hisztinek. A sírás, nyávogás hiábavaló volt.
A következő reggel nem különbözött az addigi korai hajnaloktól, mindenki a megszokott rendben készülődött és indult a munkába.
Először Zsuzsi negyed öt előtt néhány perccel indult át szülei szobájába ébreszteni.
— Anyu, mindjárt csörögni fog az óra! — lökdöste, nógatta álmos tekintettel, bambán édesanyját. Majd mikor az hirtelen felriadva, jelezte, hogy minden rendben, és kikászálódott az ágyból, befeküdt helyére és ott a nagy franciaágyon aludt tovább apukája mellett.
A lakásban apró fények, zörejek keltek életre. Hol a fürdőben, a konyhában vagy a gardrobszobában kapcsolódott fel a villany, vagy éppen aludt ki, ahogy a hajnali készülődés megkívánta. Egy gyors mosdás, majd öltözködés és közben az első cigaretta szikrázó parazsa piroslik, titkon mutatva merre tart éppen a korán kelő, majd friss kávéillat lepi el a szobát, és végül kulcs zörrenés hallik, egy halk ajtókattanás és újra csend telepszik a lakásra.
Az ablakon át, a derengő hajnal fényei már bekukucskálnak a szobába és ébredésre késztetik a többi lakót is. Először a fél hatos óracsörgésre aput, s miközben kibújik a meleg ágyból, gondosan betakargatja Zsuzsit, akinek már a felcsúszott pizsamájából kilátszó háta, teljesen áthűlt. Majd újra indul a megszokott verkli: az öngyújtó kattanás, a vándorló, szikrázó, pirosló cigarettavég, a keserű füst friss kávé illattal keveredő elegye, aztán egy ajtónyitással borotvaszesz és dezodor illat tódul ki a fűrdőszobából, s ugyanazzal a mozdulattal egy pizsama landol az ágyon, amit Zsuzsi nyomban magához ölel és arcát belefúrja az apja illatát őrző hálókabátba, imádja. Ettől bódult álom vesz rajta erőt, s míg nővére fel nem ébreszti, mélyen alszik tovább. Aztán kulcscsörgés, zárkattanás és… indul elölről minden.
Ildikó, szakmai gyakorlatra megy, így egy kicsit ráérősebb, de Zsuzsinak sietnie kell, késésben van. Időben oda kell érjen az iskola elé, ahol várja a busz, amely a vizitelepre, a befizetett nyári táborba viszi, többi iskolatársával együtt.
Mintha semmi sem történt volna: Zsuzsi lelkesen készülődik, és időben el is indul otthonról, de az iskolával ellentétes irányba. Titkos tervet eszelt ki barátnőjével arra az esetre, ha netán nem tudnák szüleiket meggyőzni, hogy ne kelljen többet a táborba menniük. Volt ott egy fiú, aki minden nap kiszemelt valakit magának és annak jól ellátta a baját, majd elvette táskáját, megette az uzsonnáját.
Az volt a terv, hogy reggel a lakótelepi közért előtt találkoznak a busz indulásának időpontjában. A boltban megvásárolják a napi zsebpénzből a reggelit, és ami még belőle kitelik, a nap többi részét a szomszédos játszótéren fogják tölteni. Nagyon jó terv! Egész nap azt csinálnak, amit akarnak!
A közértben sokat kellett várni, mivel a munkába igyekvők is itt vásároltak be, aztán gondosan elcsomagolták a vásárfiát és indultak át a kereszteződésen a játszótér irányába. Sietni kellett, mert már hallatszott a közelgő hév szerelvény sípja és még előtte szerettek volna átjutni a szemközti járdára. Ekkor következett be a baj. Zsuzsi, mint számtalanszor, most is tolvajugrással próbált a korláton átjutni, de egy óvatlan pillanatban az állával a járdaszegélyére esett. Érezte, hogy nagyon csíp az álla és minden körülötte véres volt. Gyors megoldásként a hátizsákból előkaptak egy törülközőt, azt szorították a sebbe, míg a játszótéri kúthoz nem értek. Vízzel próbálták lemosni a piros nyomokat, de a vérzés csak nem akart elállni. Vera pedig sírva fakadt, mert úgy érezte, hogy most nagyon nagy a baj.
Mit tegyenek, hová forduljanak? Nem volt mit tenni, haza kellett menni. A busz már úgyis rég elment, a vérző sebet pedig el kellett rendesen látni.
Zsuzsi félve nyitott be az ajtón az állára szorított véres törülközővel.
— Mi történt veled? — kérdezte riadtan a nővére.
— Ellöktek a busznál, az iskola előtt — válaszolta Zsuzsi és nyomatékkép, hogy kissé sajnáltassa magát, szipogott is hozzá.
— Most mit csináljak veled, hová vigyelek? Nekem gyakorlatra kell mennem! — csattant fel nővére, miközben lefejtette a véráztatta törülközőt húga álláról.
Ahogy sejteni lehetett szétnyílt a bőr és egy három centis nagyságban kiszakadt a helyéről. Ott lifegett a vastag húscafat és csupaszon kifehérlett az állcsont. Rémisztő látvány volt.
Idegességében, majdhogynem elverte kishúgát, de aztán eszébe jutott valami, kézen fogta Zsuzsit és lesietett a házmester nénihez.
A ház gondnoka lelkiismeretes asszony volt. Nagyon figyelt a rendre és mindig tisztántartotta az egész épületet. Bárki fordulhatott hozzá, ha problémája akadt, Marika néni mindig tudta a megoldást. Néhány perc múlva Marika néni mellett kézenfogva Zsuzsi sétált a buszmegálló felé, állán egy nagy adag zsebkendővel. A sebészeten gyorsan végeztek. Néhány öltéssel összevarrták a szétnyílt területet, lefertőtlenítették a sebet és parittyakötést tettek rá.
Zsuzsi, este az ágyában az aznapi eseményekről gondolkodott, úgy értékelte, hogy végeredményben pozitívan zárult a nap. Elérte, amit akart, többé nem kellett a vizitelepre mennie, és hamar el is felejtette volna mi is történt, ha a bélyeg az állán, a forradás örök időkre nem emlékeztette volna rá.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.28. @ 12:43 :: B.G.Boróka
