*
*
Nem csábító a kocsma pultja,
a röhögő, borostás, vén csapos,
sarokban gubbasztó céda cucca,
több napnak koszától oly’ szagos.
Lakkozott körmén málló festék,
fogak között megreccsenőn
rágcsálja, közben fél szemével
térképezi az érkezőt.
Nem csábító az erdő mélye,
szeméthegyektől szenvedő,
kis mellékutak randi képe
félelmet sugall, ha este jő.
Alkohol bűze ül padokra,
szerelmet űzőn, kéretlen,
mámorban nő a szégyen foltja,
légyottok emléke életlen.
Nem csábít már, de mégis kényszer,
korsó habjában feledés,
söréből kortyol, s olykor félsszel
többet is kér, egy mit sem ér.
Nem érzi rég, hogy üres minden,
sem ölelő karoknak illatát,
emlék sem maradt mit felidézzen,
csak a szomjas éj karolja át.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.01. @ 15:35 :: Bakkné Szentesi Csilla