Megilletődve, hogy kopogtatásra
beinvitálták, berendezkedik az
egyik szobában. Aztán máris egymás
után teszi közszemlére bőröndből
éppen csak kicsomagolt dolgait, hogy
így mutassa meg önmagát – pókhálót
a bolthajtások sarkaiból, sosem
gyúlt mécs füstjét a falakról, hiányzó
fegyverek fakó helyét, csikorduló
vaspántos ajtót, a padlóreccsenést
léptei alól, a trófea gyanánt
elejtett napszakokat, ráadásként
mind a négy égtájjal, kísérteteit
a padlásról, kísértőit a pincéből,
az unalom előzésére hivatott
sárkányt és régen elfeledettnek hitt
szerelmeit –, s rajtaütésszerűen
azon kapja magát, hogy illetlenül
belakta az egész teret. Kedvtelve
nézegeti a szándékosan nyitva
hagyott ajtókon gátlástalanul be-
bámészkodva a többiek látszatra
óvatlanul közszemlére tett dolgait.
Nincs, ami kiköltözésre bírhatná.
_________________________________________________________
Alkalmi átirat a Példabeszéd címmel korábban feltöltött írásom
(http://7torony.hu/content.php?c=24134) témájára; elhangzott
a 2012. június 23-ai, budapesti Torony-találkozón
Legutóbbi módosítás: 2012.06.23. @ 21:10 :: Bátai Tibor