Csillag Tamás : Februári áhítat

Nyomtatás

Itt van a város, itt ez a város, akármelyik:

a februári  fényben félszegen

sorakozó tömbök minden

testi hibája látszik.

Sokadik hó kásásodik a talpam alatt,

károgó varjúrajok árnyékolják a szívemet.

Megállok a pirosnál,

mozdulatlanok a világ folyosói.

Mellettem fiatal lányok,

szépmosolyú, fiatal n?k merednek

a körút sómarta sebeire.

Szeretem az egyetemista lányokat,

a következ? nemzedék, a jöv?nk komoly, fiatal anyáit.

Autóbuszokon, zsúfolt vasúti kocsikban utaznak,

tejes nevetésük felveri az öreg Európát,

a t?n?d? férfiakban felverik a kedvet,

hajukban menetszél, s a változás ígérete lobog.

Érzik, érzik a maró, meztelen id?t,

mégis képesek gy?zni a

balsejtelmek pálinkás g?zein,

szótalan áhítattal csodálom ?ket:

szövetkabátos, büszke angyalok

diadalos menetét.

Ilyenkor azt gondolom, hogy nem muszájból

fogunk gy?zni, hanem diadalból,

s a katonapanelek cementes árnyékában

is magáénak vall minket Európa.