Szívdobogás, óraketyegés, léptek
hevernek a hallgatásban.
Tébolyult, tömeggyilkos nyár van,
meztelen a lakótelep,
meztelenek a megszokott utak.
Valami messze városba vágyom,
ismeretlen, félelmes sugárutakra,
ott még bátrabb lehetnék.
Ingemen átüt a verejték,
s szomorkodom a nyáron,
a mezítlábas, szép n?k se beszélnek most,
mintha ?k is hallanák a június
józanító sortüzeit.
Mindenki izzad,
mindenki szomjas
egy szagra a szélben,
jóles? görcsre a halántékon,
szarvaskiáltásra a szürkületben,
hogy indulni kell.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.28. @ 07:15 :: Csillag Tamás