Steril a holdkorong, steril minden zsiger,
tiszta, gigászi, hogy végül szeretni kell,
de nem csupán fejben, hisz ott csak az agy van,
sért?dötten élek, s néha okosabban,
bár hiába minden, megkínoz a zsongás,
a görcsökig hajtó pálinkás, koholt láz,
s er?sebb, mint az akarás összes izma,
taszít az éber delíriumba vissza,
ahogy az üstökösbe szerelmes lepke
csakazértis belehal a szerelembe,
mert ameddig apró zsigerei t?rik,
kergeti azt a kozmoszos, bibés ?rig,
úgy én se tudjam: er?m semeddig futja.
Csodakerek szemmel bámulok a holdba.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:56 :: Csillag Tamás
