boltív mélyén
bárányok legelik a kéket
szemhéjad alatt
megpihen a táj
a nap most egy
tűzön sült alma
a suttogó
búzakalászok tetején
gyökerek közt
észreveszed
öledből kicsordult véred
pipacsokat festet a létnek
növekednie kell annak mi szép
szekered
napkerekek röpítik a célba
s te alászállsz a lelkedért
Legutóbbi módosítás: 2012.06.24. @ 11:33 :: Dvorák Etela