A kiskutya nyugtalanul tekintett az országút felé. Mellső lábaival türelmetlenül topogva, nedves orrocskáját magasra tartotta, orra hegye szinte mozgott, ahogy elemezte a hozzá érkező szagmintát. Ez idegen, ezt a szagot eddig még soha nem érezte. Nagyon emberszagú, de nem szimatol benne ellenséget. Azért résen van, őt nem lehet becsapni, neki feladata van. Itt a gazdi, és itt a nyáj, igaz, kicsit hangosak és csak két lábuk van, de most ez van. A gazdit szereti, amikor nem szedeget, akkor az ő bundáját vakargatja, simogatja. Megossza vele a reggelijét, az ebédjét. Ma finom bundáskenyeret ettek, utána nem győzött a gazdi tenyeréből lefetyelni. Ha néha van egy kis zápor, az összeszaladt esővízzel is lehet szomjat oltani. Már egész közel ért az ember, a drótos, mondta a kislány. Felnőttnek köszönni kell, gyakran jár erre a drótos.
— Csókolom.
— Szerbusz, anyád otthon van?
— Igen.
— Majd megmondom, hogy beszéltünk. Szép kutyád van.
Ezzel megállás nélkül gyalogolt tovább a falu felé.
A gyerekkel ismerik egymást. Gábor Péter a becsületes neve. Megint otthonról jött. Romániában él a családja. De itt, ő javítja a rossz edényeket, lyukas lábasokat, üstöket csinál tepsit is. Ételért, ruháért és egy kis pénzért dolgozik. Szereti a munkáját, ehhez ért. Olyan jó tepsiket, mint ő, nem csinál senki a környéken.
Kicsit koszos, savanyú csiriz szaga van, meg avas zsírszag árad róla. Anyának is ő készített tepsiket, meg a mosóüstöt is ő foltozta meg. Az még tavaly volt, ott állt, közel ehhez a fekete emberhez, és nézte amint ollójával formára vágta a horganylemezt, átszúrta egy szöggel, és félretette utána fogta a megtakarított üstöt és a luknál jól megkaparta, megreszelte, bekente csirizzel. Kívül-belül rakott rá foltot, amit kivágott, egy szegecset beletett és jól elkalapálta olyan passzosra, hogy csak egy kis pukni* volt az edény alján, ha csukott szemmel meg simította.
— Na, ez is megteszi még egy darabig, de most mán újat kér, mer, nem lehet többet fódozni.
Ott kint a gangon, a sámlin ülve ette meg az ebédet, amit Anya adott neki, az istennek se lehetett az asztalhoz invitálni. Pedig az is a gangon volt. A kezében tartotta a tányért és abból kanalazta az ételt, csúnyán csámcsogva és hörpölve evett.
Sokáig azzal ijesztgették a gyerekeiket az anyák, „ha jön, a drótos odaadlak, neki elvisz a puttonyában.”
Ő nagyon sokáig félt a fekete embertől, már nem fél, mert tudja, hogy csúnya, de nem gonosz. Nem akar ő gyereket lopni, „van neki is egy sárgatállal, csak győzzék etetni őket.”
A drótos elbaktatott, hátán a deszkából készült puttony, benne a nélkülözhetetlen szerszámaival. Maros nagyon örült, hogy végre magukba maradtak, így megint lehetett egy kicsit enyelegni, egy jót hemperegni. Még két bugát összegyűjtöttek, a kislány tudta, ma addig nem mehet haza, míg anyja nem jön elé. A Nap állásából látta, mennyi lehet az idő. Már az órához is értett. Számtalanszor akarta az időt rajtakapni a haladáson, soha nem sikerült a mutatók mozgását észrevenni. Nagymamánál, amikor a piacon voltak, látta! A templom órája mozgott, esett egy vonalat, akkor tanulta meg az időt. Az órát, de a percekkel még sokáig hadilábon állt. Ha ismerős jött az úton, azzal szóba állhatott, köszönni kellett, mert ő illedelmes és jó kislány. Ilyenkor megkérdezte „hány óra van?” A felnőttek felnéztek az égre, vagy az árnyékukra és megmondták. Kis kezein az ujjait számolgatva, május, június, július és augusztus, most augusztus van.
Az négy hónap és most háromra jár az idő, soká lesz még este.
Holnap nem kell kijönni a libákkal, mert Anyáék tépni fogják szegényeket. Neki is ki kell venni a részét a munkából, őt ismerik a libák. Holnap neki kell bekísérni a libát anyáékhoz.
— Tudod Maros, attól félek nem elég buták a libák, hogy elfelejtsék, hogy én vezetem őket a tépőbe.
A kiskutya gyorsan végignyalta simogató kezét, mintha azt mondta volna, érted elfelejtik, ez is egy törvény. A libáknak a tollukat kell odaadni az embernek, úgyis veszendőbe menne, mert elhullajtanák, és az elveszne. Ebből a tollból lesz a stafírungja, Anya azt mondta,”egy lánynak legalább hat párna, és két dunyha dukál”. Ezen alaposan elgondolkozott.
A kiskutya nyugtalankodni kezdett és kitartóan figyelte az utat.
Két nagy fekete ló lépkedett feléjük. Még messze voltak, de jól látta, hogy rendőrök, és a hátuk mögött zöldes színű ruhában fegyveresek gyalogoltak. Egészen a lovak takarásában volt még valami mozgás, de azt nem tudta kivenni. Nem volt érdekes, mert úgyis itt mennek el, igyekeznek a kövesútra.
Nem ritka mostanság, ha elfognak valakiket a határon. Ha a drótos nem elég ügyes, őt is így kisérték volna be. A rendőrök és a katonák most már közel jártak, csíkos rabruhásokat vezettek, szíjjal a lovak után kötve. Olyan soványak, olyan sárgák, és csúnyák voltak. Megszánta szegény rabokat. Elgondolkodott.
— Mi bűnük lehetett, hogy így vonszolták őket. Miért kötik össze a lábukat is, úgy nagyon nehéz lehet gyalogolni lovak után a porban.
A szomorú menet elvonult, ő leste őket, az egyik rab hosszan ránézett, és ettől elpityeredett. Ismeri a katonákat, szoktak beszélgetni. Majd megkérdezi őket, mit csináltak azok a bácsik, hogy így vonszolják őket.
Nem olyan régen volt egy ilyen, és akkor azt mondták a katonák, „politikai, te ne törődj vele”. Mi az, hogy politikai? Kérdezte Apát este. Apa azt mondta, nem úgy viselkedett a rendszerrel szemben, ahogy elvárható lett volna. Nem tartotta be a törvényt! Örökre megjegyezte, a törvényt be kell tartani. Most megint nem tartotta be valaki a törvényt? De hát a rendőröknek az embereket kellene védeni, nem a törvényt, a katonáknak meg az országot kellene védeni, és nem az embereket kísérni lovak után.
Ezen sokáig elgondolkodott.
Nagyon mozgalmas ez a mai nap, annyi minden történt. A kiskutya nyugtalan, észrevett valamit, amit még ő nem lát. Amikor ő is észreveszi, szól a kutyának.
— Gyere Maros, ne nyugtalankodj, csak Borbély néni viszi a kecskével a fattyat. Ilyen taligát csak ő használ. Azt mondták, a kukorica fattya* alatt sokszor lopott tök lapul, de ez nem biztos, mert a néni betartja a törvényt. De a nénik beszélnek sokszor. Apa azt mondta, „pletykálnak” Apa nem szereti, ha valaki pletykál.
Egyszer ő is pletykált, és Anya nagyon megbüntette. Sokat gondolkodott rajta, és arra jött rá, nem is ő pletykált, hanem Anya meg Rózsi néni. Igaz, hogy Gizike tőle tudta meg, és ez volt a második pletyka, mert az első az volt, amit anyáék kibeszéltek. Ő meg csak megállapította, hogy nem is csúnya a kisfiú.
Fél napot térdelt, és ráadásul meg is verte Anya! Akkor nagyon haragudott rá, aztán rájött, ha hall valamit, megtartja magának. Az is nagyon fájt, amikor elküldték tejért, és ő akkor hallott először rádiót, az akkora élmény volt, nagyon-nagy izgalommal mesélte, mit hallott, és az a hang egy kis dobozból jött. Aztán jól kinevették, annyira fájt akkor az a nevetés! Azóta megtartja magának az élményeit. Most nagyon jó, mert Maros az megérti, és nem neveti ki. Maros a világ legjobb kutyája.
Végre jött Anya, ma sütött kenyeret, mert holnap munka van, hozott egy kiscipót, még meleg volt.
— Ezt meg nektek hoztam, ne habzsold, mert még meleg és megüli a gyomrod, a héjából adhatsz a dögnek is.
— Maros a neve, és ő nem dög.
— Már megint visszapötyögsz***, tudod, nem szeretem!
Felnyalábolta az összeszedett kalászokat és elindultak a libák előtt. Közbe Anyja kérdéseire visszafogottan válaszolt a gyermek.
— Találkoztam Vica nénivel, meg a Samuval, sok fattyat vittek, ahogy láttam, volt azon csöves is. Beszéltetek?
— Nem, csak köszöntem.
— Fogadta?
— Ühüm.
— Mi újság volt erre?
— Voltak a rendőrök meg a katonák. A lovakkal vontatták az embereket.
— Biztosan? Nem a fantáziád!
— Anya, miért kérdezi, ha nem hiszi el?
— Mert nem csinálnak ilyet.
— Láttam… de Apa biztosan tudni fogja, kérdezze meg őt.
— Na, gyerünk. A kutyád?
— Hátul van, vigyáz, hogy senki ne maradjon le.
— Még majd értékelem ezt a dögöt, de legalább nem hiába eszi a kenyeret.
Ezt az utolsó mondatot a kis libapásztor nem hallotta, gondolatban már a tépős napra gondolt. Ha nagyon sírnak?
*pukni = púp, domborulat, itt a javítás helyének kiemelkedése
**kukoricafattya = kukorica növény oldalhajtása, állati takarmányozásra használják
***visszapötyögsz = visszabeszélsz
Folytatása következik
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Győri Irén
