Két szív
hogy tud
dobogni
egy testben;
– kérdezi a lélek. –
Az eskü esket,
de a vágy
szerteágazó,
ismeretlen oldalamat
világítja meg.
***
Fenséges kastély elhagyott szobájába
kasmír, vörös lepedőbe kapva szorítlak
magamhoz közel, rajtam kenuzol,
izmos kezeiddel evezel, a végtelen
semmibe haladunk, ahol nem hajt az érkezés,
odaérünk-e már ma, vagy megelégszünk a sohával?
***
Óda altatót zeng,
kopott elégia ringat.
A hordó víztükörből
képmásomra réved
a sok nem keresel,
én sem kereslek.
Nem hozzád adott
az Ég, mégis nekem
írtak naggyá.
Tehetős családod
kitagad, elgurul előlem
az arany és az ezüst érme;
van még egy herceg belőled.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.28. @ 07:13 :: Horváth Nóra
