Kőmüves Klára : – távolságaim –

Nyomtatás

Erő kell hozzám, nem is kevés – tudom, hiszen

túl sok minden lóg a vállamon, s ki eddig is

átvenni szerette volna furcsa terhemet, végül

mindig itt maradt, belém temettetett. Szavak

lógnak rajtam és szívek, így fekszem éjjelenként,

így is ébredek – mindenkiből maradt rajtam egy

fél skarlátbetű, mi úgy belém mar olykor, mint

bőr alá a tű. Bátorság kell hozzám, egy igazi hős,

ki már így is sok ellenfelet levert, aki tudta, hogy

nem állok meg a földön, hát, repülni mert, hiszen

minden, ami fent van végül földre ér, ki e törvényt

nem ismeri, nem is lehet enyém. Az álom persze

létező, álmodni kell, de aki velem tervez, az meg

sem érdemel, mert nem tudja, hogy olyan vagyok,

akár egy bővízű folyam, ami mindent elragad, de

megállás nélkül boldogan rohan és közben maga

alá temeti mindazt, aki csak egyszer is a közelébe

merészkedett – ha nincs gyökered, ne is közeledj!

Tudom, hogy honnan eredek, még azt is sejtem,

majd hol ér el a vég, de jobb, ha nem követsz; Félő,

hogy téged is magába nyel velem a kéklő messzeség.