Patkó Károly Nagybánya c. festménye
Visszajáró ének
/Nagybánya – Fernezely/
Koosán Ildikó
Emlékoszlopot emeltem,
magamba tégláit hordtam,
mint a hangya felmutatni
a TÁJAT,akár oltáriszentséget
emel id?k távlata fölé a pap,
s a nép megtört derékkal,
lehajtott fejjel is elismeri azt
testéb?l, lelkéb?l valónak.
Szavakból virágcsokrom
oltárodon és minta lenne
feny?k árnyékán napmeleg
naplemente, balzsamos
gyantaillat, hegyek messze-
látóin jeltüzek tömjénfüst-
oszlopa emelkedne az ég felé,
felszentelt erd?k gregoriánja
susogna,csemelyek cingárhangú
dala csörgedezne dics?ségedre
te szépségteremt? táj, pedig
csupán lelkem hullámverése
árad, újra és újra átélni létezésedet.
Szombathely, 2012.június 15
Legutóbbi módosítás: 2012.06.15. @ 13:41 :: Koosán Ildikó
