Diákkorom egyik legemlékezetesebb osztálykirándulása alkalmával látogattunk el Debrecenbe, a Déry Múzeumba. Ott láttam el?ször Munkácsy Mihály passiósorozatát, az Ecce homo-t, a Krisztus Pilátus el?tt és a Golgota cím? festményekkel együtt. Szívesen nézegettük volna órákon át, de tovább kellett utaznunk. Így csak félórát tölthettünk el a múzeumban. Azóta már többször láttam. Mindhárom festmény leny?gözött, nem csak méretei, hanem inkább a rendkívüli ecsetkezelés, árny- és fényjátékok miatt. Az alakok megformálása, az arcok, a perspektivikus ábrázolás mellett a biblikus téma is megragadott.
Munkácsy Miskolcon élt kisgyermek korában, ezért is foglalkoztatott sorsa. Küzdelmes életét ismerem, sok m?vészettörténeti tanulmányt olvastam róla. Nevének megváltoztatását így kérte:
„Én magyarországi Munkácsy születés? levén s már több évek óta el hagyva családi Lieb nevemet mint fest? ââ?â?¬ Munkácsy néven m?ködöm. Hogy eddig törvényesen át változtathattam volna nevem attól kiskorúságom tartott vissza, most azonban be töltve a 24. évet bátorkodom mély tisztelettel folyamodni a Munkácsy mint felvett név törvényesítésért.”
A Belügyminisztérium Lieb Mihály „munkácsi illet?ség? festész” vezetéknevének „Munkácsy”-ra kért átváltoztatását a 19509. számú belügyminiszteri rendelettel engedélyezte 1868-ban.
Hatalmas munkásságából az utóbbi években láthattam azokat is, amelyek a világ nagy múzeumaiban, magángy?jteményeiben találhatók, ezek is nagyszer?ek. Szépek az interieurjei, tájképei, életképei is, de az Ecce homo számomra a legnagyobb közülük. Méltán lett világhír? fest?m?vész, a város, ahol élek, büszkélkedik vele. Múzeumunk is ?riz t?le több festményt, rajzot, nagyszabású kiállítást rendeztek nálunk is, de ez a képe a legértékesebb, leghíresebb a világon. Minden magyar büszke rá, hogy tudósai, m?vészei, írói külföldön is híresek lettek. Munkácsy nagysága abban rejlik, hogy sok munkával, kitartással tanulta meg mesterségét, nem tör?dött az Akadémia gáncsoskodásaival, a maga útját járta. Bebizonyította, hogy úgy tud festeni, ahogyan senki más. Az Ecce homo-n kívül csodálatos m?vek születtek: Siralomház, Ásító inas, Köpül? asszony, Éjjeli csavargók, R?zsehordó n?, Zálogház, Milton, Colpachi park, önarcképei, legjobb barátjának, Paál Lászlónak arcképe, Liszt Ferenc és Haynald Lajos bíboros arcképe, Honfoglalás cím? festményei.
Munkácsról kerültek szülei Miskolcra, Lieb Mihály sótiszt és felesége, aki a Miskolcra való visszatérésük után pár hónappal elhunyt. Mihály Miskolcon kezdett iskolába járni. Édesapjának halála után nagybátyjához, Reöck (Röck) Istvánhoz került Gyulára. Öten maradtak árván, Mihály volt a középs? gyerek. Békéscsabán nagynénjénél nevelkedett. Asztalosinasnak adták, Aradon dolgozott. Néhány kilométerre t?le lakott Pet?fi árvája, Zoltán. Mihály kés?bb Pestre költözött, majd Bécsben tanult, utána a müncheni akadémián.
1869-ben megfestette Siralomház cím? képét, amellyel elnyerte a Salon aranyérmét. A Krisztus trilógia 1881-1883, 1896-ban készült el. Mihály 1885-ben emeltetett síremléket szülei hamvai fölé a miskolci Mindszenti temet?ben. A Krisztus Pilátus el?tt cím? festmény témáját Munkácsy János evangéliumából merítette. A dönt? összecsapást, a válság csúcspontját ragadta meg. A hitében er?s Krisztust állítja gy?ztesként elénk. Pilátus helytartói székében ül, azt latolgatja, mitév? legyen. Szerinte nem b?nös a Jézusnak nevezett férfi. Az ellentétet, feszültséget színekkel fejezi ki a m?vész. Sugárzást, tisztaságot jelent a fehér Krisztus alakján. Színpompájával t?nik ki a vádló f?pap. A kék-vörös-fehér szín a drámaiság jelképe. A kompozíció is drámai. A fehér ruhás férfi Krisztus alteregója: maga a megtestesült Ige. ? jelképezi a feltámadás üzenetét. Az Ecce homo Munkácsy hitevesztettségének kifejez?je.
A három festmény közül felt?nik, hogy Krisztus nem a bibliai történés, hanem a megfestés sorrendjében lesz egyre elesettebb. Az Ecce homo Krisztusának arcában a szenved?, nagybeteg Munkácsy bels? önarcképére ismerhetünk. Munkácsy gyakran nézett szembe az elfeledettséggel, a betegséggel, a közelg? halállal. Az életnagyságú alakok az árkádok alatt láthatók. Krisztus egy megemelt oszlopos erkélyen áll, központi alakként, Pilátussal együtt. Arca beesett, meggyötört, megtört. Rá szegez?dik minden tekintet, de ? az égre néz. Alatta hullámzik a tömeg, indulatok öntik el a népet. Drámaian s?rít Munkácsy, Krisztusában megjelenik minden emberfeletti. Krisztus tekintetében azonban nincs semmi isteni, arca tanulmány a t?résr?l, a szenvedésr?l, a halált megvet? bátorságról. Arca aszketikus, lelkes, szenvedélyes emberé. Ruhája vörös, mint azoké, akik a sz?l?prést taposták. Krisztus vádlói a gy?löletet, fanatizmust, er?szakot képviselik. Pilátus a hatalom, a megalkuvás jelképe.
Az emberi haladást, a Róma uralmát elsöpr? jöv?t, az új korszak születését a gyermek és f?ként Jézus alakja jelenti. Fehér színei fényesek, sugárzóak. Kivillannak a sötétségb?l, a fény, a szeretet, az élet gy?zelmét hirdetik a sötétség, a gy?lölet, a halál felett.
Ezért a fényességért tartom nagy értéknek az Ecce homo-t (Íme, az Ember), mert mai világunkban is csak ez tud gy?zni a sötét hatalmak felett. Hiszem, hogy ez a festmény nagy hatással lehet a XXI., és az eljövend? század embereire is. Hiszek a fény erejében.
