Testér?l a húst lerágta,
csak csontokat hagyott a rák,
könnyedén gy?zött felette,
nem segítettek tabletták.
? már utolsó álmát alussza,
az ágy gyengéd puha karja tartja fogva.
Leple hófehér, jótékony fedél,
mint a sebzett föld óvó hótakarója.
Haja a párnán élettelen és fakó,
alatta a szemérmes sápadt koponya
az igazi nagy csaló, nincs már gondolat,
az enyészetben nincs semmi vigasztaló.
Fájdalmas, mocskos ha itt a vég,
az akarat ellobban,
hamuvá olvad a büszkeség.