Erdő
hűvösébe hajló
darázsderekú fenyő
testvére a csendes eső,
felhő-anyán utazó, vízszitáló
vándorútján, soha nem téveszti el,
simogatja cseppjeivel, majd megpihen
a csúcsán, onnan gömbölyűn lecsurran,
elillan alkonyatban.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.10. @ 07:38 :: Maretics Erika