A marionettbáb mozdulatlan ült,
meleg takaróba burkolta csend,
a lenyugvó nap arcába merült,
léte fogaskereke félrebillent.
Múltja sivár pusztává változtatta
a jövend? csobogó friss reményt,
gy?lölet vette át a hatalmat,
de legy?rte kitartó szörnyetegét.
Ára van a gonosszal vívott harcnak
mindig, elny?tte súlyos páncélját,
lovagja a jónak, akit hagytak
hinni, már nem nyer igaz hittel csatát.
Szeretett szül?földjén vad horda dúlt,
ellenség vérét?l kardján rozsda rág,
büszke tartása akár a görbe ág,
mára emlékkép csupán a dics? múlt.