Mint h? eb hever lábamnál,
nógatom, de a síri csönddel paktál.
elkergetem, mégse mozdul.
szemfoga lelkem csontjain csikordul.
Meleg kötött kabát t?le megvéd-e?
csak arra várok, mikor lesz vége.
Kerek zárkám sarkait kutatom,
biztonságos ez a puha unalom.
Ajtóban szögek, a zaklatót el?zöm,
ölel? karom végleg egymásba f?zöm,
aki ezután rám néz, engem már nem lát,
a magány-kordonon sose engedem át.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.13. @ 09:56 :: Maretics Erika