Az éjben, egy bagoly fölrikolt.
A kútásó megérkezett, útja végére ért.
A bánat csiszolt k? csupán, emlék.
Vállán a múlt bíbor köpönyege,
az útelágazásnál id?zik tekintete.
Faragott pipájával sétál.
A telihold mozdulatlan rég,
a valóság csak egy vékony szál
mely múltjához köti, árnyék.
Darazsak zümmögnek a bokor alatt.
fakerítés korhadón áll
csonka k?híd, mely a folyóba szakadt,
festett valótlanság a táj.
A kútásó ért?n figyel Szent Tánc ünnepén,
láp szörnyével együtt nevet.
Széles szalmakalapját eldobja könnyedén,
hajára csillagcsokrot vet.
Szentjánoskenyérfa a lápnál várja,
mélyzöld levele boldogan rezeg,
a szikla felé dús lombját nyújtja,
ma a kútásó végre megérkezett.