Álmomban gyakran
látom az arcodat,
sohasem érlek el,
bár nyújtom a karomat.
Álmomban gyakran
látom a mosolyod,
szép vagy, de szomorkás
hogy miért, azt Te tudod.
Én álmomban gyakran
hallom a hangodat,
mely csilingel, tovaszáll,
de lelkemben ott marad.
Én álmomban gyakran
megfogom két kezed
és álmomban Te néha,
meg is engeded…
Én álmodtam már olyat,
hogy Te álmodtál rólam,
hacsak bár egyszer is,
úgy nemhiába voltam.
Egyszer álmomban
hosszan megcsókoltál,
lágyan és édesen,
mintha angyal volnál…
Százszor is láttam már
újra ezt az álmot,
remélem, hogy egyszer
Te is csak meglátod!
