Seres László : Kidőlt a tó

(Egy festmény margójára)

 

Kidőlt a tó

a part is ráhajolt

a vérző nádra

keserűzöld hegygerinc fut

sikong a szélI

Istenig lát

ki azúrkék ruhát ölt

a ringó tájra

lelkéből sarjad itt

minden virág

bodorfüst reszket

felhőfoszlány hull

szürke-arannyal

átszőtt testén

kibomlott ecsetnyomok

színek formák

akácsor tűzvörösben

s már gyújtja

sírócsillagát az ég

hogy láss

kit itt hagytál egykor

befogad 

halk szelíden

ölmeleg csendben

örökre mint aki

végleg

hazaérkezett

 

(Kép: Horváth Piroska)

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.03. @ 13:10 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.