“Előhangolódó” … – Toronytalálkozóra vitt írásom… – amihez “elkoboztam, felhasználtam, elrejtettem” egy-két-há… toronylakó írását… – hisz ezek is mi vagyunk 🙂
A képek pedig… önmagukért beszélnek 🙂
Bátai Tibi maga elé révedve teszi fel a költői kérdést – „Ki lesz majd bátor elsőként csempészni indiszkrét kérdést a menetrend szerint útjára bocsátott palackpostába?”
Mara fürkésző tekintettel, kezében tollal és egy lappal keresi a megfelelő riportalanyt. Tiva előtt áll meg – „No, akkor figyelj, mesélek! De ne aludj el gyorsan, mert én reggelre szó szerint elpárolgok, s ki tudja, mikor találkozunk megint! Mondjuk, képzeletben elviszlek egy utazásra, egy olyanra, ahogyan én járom a világot. Elkészültél, indulhatunk?”
Tiva mosolyogva néz Marára – “én, aki gondol és gondolva van, senkitől sem zavartatva (na, jó, van itt még egy tarka macska, aki persze szintén én vagyok). Szóval:..„ – ez a palackposta most elúszott .
Zsó az udvaron áll, s közben próbál hangolódni a társaságra – „Játszol. Játszom. Te velem, én érted. Magad alkotta szabályok szerint, neked tetsző időben és térben.”
Hmmm, hmmm vigyázz Zsó… – „Kedvencem a szabadesés; kötelező – semmi. Ideje, már a fizikát komolyabban venni: …” – kapja fel fejét Gyuri az időre és a térre, a szerkesztő, a tanár, az élet mélységes filozófus toronyőre.
„Ember nem függhet révedőn szavakból szőtt cérnaszálakon …” – int szigorú tekintettel István, Horváthék fia, miközben szakállát simogatja.
Igazad van Gyuri, mosolyog ágota, s közben táskájából valami fura dolgot tesz az asztalra. Nézd István -„Gyűszűbe gyűjtsd a világ jóságát, meglátod, marad hely bőven. Nekünk.” Khmmm – köhint egyet Ilcsi … – „Válaszolni akarok neked, kutatok a zenetárban, valami cizellált felelet után,…” – de míg Ilcsi a válaszokat keresi, kutatja egy tábla csokiban, a csendet Kislaki töri meg, ki épp rágyújt egy pipára, azaz egy kárpátiára, majd két szippantás között felkiált …- Atyavilág, ez nem is kárpátia… – „Mi ez a hülye vicc, kérem?…” Ildikó Kislaki elé áll, fejét csóválva… – „Az erő milyen parányi! Akarat dönti el megéri-e? Lentről nehéz ezt kitalálni…”
Ica kinéz az ablakon és csendesen Ilonhoz szól… -„éjfél lehet talán…a szomszéd ház falán imbolygó kísértet-fények…” – Jaj Icám, még csak dél van – nyugtatja Ilon – gyere ülj mellém, látod, mutat körbe Ilon...- „erre vágytam erre a csendre, a nap árnyékára a vadgalamb dalára…” – „Ne lógasd az orrod! Emeld fel tekinteted! Olyan gyönyörű ott minden!” – öleli át Pulai éva Icát.
Zsolt, ki nem széllel érkezett az ajtóban állva, egyik lábáról a másikra, érzi valahogy csak el kéne kezdeni. órájára néz, keres egy tekintetet, majd megszólal – „Letelt a szolgálat, jön a számadás, hátra van még az utolsó, nagy előadás!” Nóri érzi, hogy Zsolt egy kicsit zavarban van. Ez-két jó szóval, és egy kis erősítővel a társasághoz invitálja – „összekoccant láncszemek téblábolnak előttem. Ki látott még ilyet; közünk van egymáshoz. énekemben dalra keltek, dúdoljunk együtt!” Inkább Nóri… -„Nyisd ki az ablakot, zengjen szelíden a hajnali csend…” – szólal meg Szilágyiék lánya Hajni.
Miklós mosolyog a társaságon – „Mily öröm, ahogyan összecseng a világ.”
Ej, ne izgulj Zsolt komám, nézd csak…- „ Oldottan feszült figyelés. Nincs más gond. Takar a csend…” – jelzi jelenlétét mosolyogva ki dudás, de nem az első és nem is a második, hanem a mi Sanyink. – „Hahó! Mi ez a vízcsobogás-zaj ott, ahol nincs is folyó?” – néz körbe székre állva az apró Iboly – lehet az eső esik odakint? – „Csak közelít a fény a Föld fele, mikor elindul a Kedves.” – szólal meg Nórira nézve egy csendes, szerelmes Attila ember. így van ez – „Az egyiknek dübörgés, a másiknak nesztelen hídon átsuhanás…” – kontráz Sándor irodalmi hangon szólva, felejtve az SQL nyelv útvesztőjét.
Lázadóan, morgolódva Avi nézegeti a tányérjára került párolt zöldséget – „Még mondja valaki, hogy a vegetáriánusok hosszú életűek lesznek.” – könyörgöm ezek, hogy kerültek az én tányéromra?
De jön Attila a megmentő, kisNagyFőnök egy adag tarhonyával és pörkölttel a kezében…- Jaj gyerekek ne heveskedjetek, minden perc fontos. Le a bokszkesztyűt, elő az irodalmat, én hoztam kanalat, hisz …- „Nem növekszik a távol, s a fény sem számol hitvány éveket, / friss, ropogós érkezett / elszunyókál a heves indulat is…”
és a képek… :)))
Legutóbbi módosítás: 2012.06.24. @ 11:55 :: Szilágyi Hajni - Lumen
