Kiss doktor a már ezerszer végrehajtott szokásos módon végezte a dolgát: a megfelelő fertőtlenítés után a véna felett tompaszögben pungált. Mikor az ablakban megjelent a vér, a branült körülbelül. két milliméterrel feljebb tolta. Ezután a műanyag részt a rögzítő szárnyak segítségével a vénába nyomta. Miután a műanyag csövecske teljesen a vénába került, a mandrint eltávolította, a csatlakozó részre infúziós szereléket csatolt és rögzítette a bőrhöz. Az infúziósba folyadékot megindította. Nézte a lassú csöpögést, és picit gyorsabbra állította. Úgy számította, hogy mire átadja a helyét az ügyeletesnek, már lecsepeg a teljes mennyiség. Nem akart ma tovább maradni, mint ameddig feltétlenül szükséges, mivel péntek van és egy izgalmas randevúnak néz elébe, ami remélhetőleg el fog tartani vasárnap estig. Az infúziós folyadékban került feloldásra az eléggé tömény és hatékony véralvadásgátlóval kombinált értágító, amivel félévente kezelték a korábban sztrókon átesett középkorú nőt.
A beteg barna hajú, alacsony termetű, teltkarcsú, szép nő volt. Kék pizsama volt rajta és ujjatlan póló, ami nem akadályozta a kezelést. Telt mellei feszítették a vékony anyagot. A melltartót levettette vele, felkészülve minden eshetőségre, amikor esetleg komolyabb beavatkozás is szükségessé válhat. Agyi érelzáródáson átesett betegeknél soha nem lehet tudni. Ragyogóan fekete szemek néztek rá:
— Doktor úr, kérhetek egy pohár fantát? Ott van a hűtőben, furcsán érzem magam, és lehet az a baj, hogy reggel óta nem ittam semmit. Azért kérem önt, mert a nővért nem látom. Máskor itt szokott lenni az orvos mellett és segít neki.
Kiss doktor elmosolyodott, felállt és a hűtőhöz lépett. Kivette a narancslét, töltött egy pohárral és átadta:
— Sok a beteg most hétvégén is. Két nővér van az osztályon, alig győzik a munkát, és az infúzió elindítását magam is el tudom végezni. A palackok cserélése már az ő dolguk, de persze mindig akkor, ha szakorvos is van az osztályon. Ma például az ügyeletes egy belgyógyász lesz. Ezért ha ez a palack lecsepegett, nem kap többet, majd reggel folytatja Benkő doktor úr. Nyugodt éjszakája lesz. Most magára hagyom, pihenjen, negyedóránként magára nézek, de bármi baj van, csöngessen a nővéreknek. Viszlát… bocsánat, mi is a keresztneve?
— Ilona.
— Viszlát, Ilona! Pihenjen.
Inci — így nevezte magát, családi hagyományból fakadóan — tudta mi jön. Az infúzióban lévő értágító hatására el fog álmosodni és elalszik. Mindig olyan furcsákat álmodik ilyenkor, és nem mindig szépet. Lehunyta szemét és valakire gondolt, akivel megbeszélte, hogy este tizenegykor hívja telefonon, akkor már nem lehet ott a férje az ágya mellett. Ha bejönne, pár percet tudnának beszélni.
Net-ismeretség. Annyit tud róla, hogy Odüsszeusznak nevezi magát. Sokat cseteltek, néha telefonon beszéltek. Pár hónapja tart a kapcsolat, nem tudja megmagyarázni, hogy miért, de egyre jobban hiányzott Odüsszeusz. Érezte, hogy szerelmes lett. Szerette nyugodt hangját hallani, okos tanácsait megfogadta. Még olyan dolgokban is, amikről nem hitte, hogy valaha is megbeszéli „idegen” férfivel, például szeretkezései zavarait a férjével. És hát persze eljutott vele a net-szeretkezéshez, amin addig csak nevetett, ha a barátnője említette. Furcsa, de a maszturbáció vele jobban kielégítette, mint férjével a fizikai aktus.
Lehunyta a szemét és rá gondolt.
Kiss doktor, ha nem is negyedóra múlva, de húsz perc után benézett. Látta, hogy nyugodtan fekszik a nő, mély lélegzete elárulta, hogy alszik. Az infúzió csepegett, de túl lassúnak találta és gyorsabbra állította. Majd sűrűbben visszanéz, nehogy baj legyen, mert ha az érfal hirtelen tágul, akkor még vérzés is felléphet, de bízott a rutinjában.
Visszaballagott az orvosiba, egy fotelba ült, a lábait felrakta a dohányzóasztalra. Pihent, közben mondogatta magának: — Nem elaludni, nem elaludni… Elnevette magát, mert arra gondolt, hogy pedig nem ártana, mert most két éjszaka úgysem lesz rá lehetősége.
… Aphrodité élvezte az óceán ringató hullámait, a kagylóban meztelen feküdt, és a napnak kínálta csodálatos testét. Szeretkezett a szellővel, a napsugárral, a tenger hullámaival, az éggel… és talán valamelyik Istennel is. Énekelt, halkan, mégis karcsú delfinek követték, bele- belecsipogtak a dalba, repülő halak szálltak át felette, a szél vele dalolt és kuncogott azon, hogy Poseidon morgását hallja. Szidta őt, hogy miért zavarja a tenger világát. De csak nevetett rajta, ismerte. Tudta, hogy a szigonyos, bősz Istennek aranyszíve van, és imádja őt.
Evezőcsapásokra figyelt fel. Felült. Egy hajót látott közeledni emberekkel a fedélzetén. Melléértek. Szakállas, piszkos arcú, cserzett bőrű férfiak fütyültek oda, félreérthetetlenül mutogattak, és ordítva mondták, hogy mit is csinálnának vele. Egyetlen mozdulata elég lett volna, hogy a hajó a tenger fenekén pihenjen örökre. Már mozdult a keze, amikor meglátott valakit a hajó orránál. Magas, őszes, délceg férfi volt. Csodálatos kék szemek néztek rá, kicsit csúfondárosan.
Aphrodité felállt, rámosolygott a férfira és így szólt:
— Dobd le a hágcsót, felmegyek! Ezt a söpredéket küld a hajó fenekébe!
A férfi csak intett, és mindenki eltakarodott a fedélzetről. Ledobott egy hágcsót, Aphrodité belekapaszkodott. A férfi erős karjával felhúzta és ránevetett:
— Te Aphrodité vagy, a szerelem Istennője. Légy üdvözölve Odüsszeusz hajóján!
Aphrodité ránevetett:
— Ismerlek. Te a férfiak elsője vagy, bizonyíts hát nekem!
Ezután már nem szólt. Ajkát a férfi szájára tapasztotta, és nektár ízű csók lángolt fel. Keze a tóga zsinórját oldotta, és hagyta a földre hullni a ruhát. Az izmos férfitestet csodálta. Meztelen volt, ezért nem is csodálkozott, hogy fallosz ráirányul. Két kézre fogta és megcsókolta. A férfi zihálásán érezte a vágyat, de a szemét nyugodtnak látta:
— Kérsz a szerelemből?
Odüsszeusz visszakérdezett:
— Kérsz a szerelemből?
Ezzel egy szőnyeget húzott elő az egyik csónakból, leterítette, óvatosan lefektette Aphroditét és végigcsókolta az Istennő testét. Aphrodité hamarabb adta meg magát, mint gondolta. Égi harsonák szólaltak meg, amikor a férfit magába fogadta.
Egyszer, kétszer, sokszor… míg a nap kezdett elbújni a tengerben.
Úgy érezte vihar lesz nem sokára. Mintha az ég dörögne távol, aztán a zajból kivette Zeusz szavát. Az ő hangja volt:
— Mit akar ez a szajha? Hiszen az időt és a teret én uralom. ő soha nem találkozhat Odüsszeusszal! Rendet kell tennem.
Villámok cikáztak a levegőben, felhőszakadás zúdult a hajóra, a tenger háborgott. Odüsszeusz csak mosolygott Aphroditére, és kérte:
— Menj szépséges nő, értem nem kár, én halandó vagyok, de te maradj meg a világnak, mert a szerelmet őrzöd. Menj vissza a tengerbe.
Egy kapkodó csók, és mintha soha nem történt volna meg a találkozás, Aphrodité újra a kagylóban ringatózott. Csak a szája szélén pirosló vércsepp maradt emléknek.
… Kiss doktor izzadt. Sajnos megtörtént az, ami ezer esetből talán egyszer. A nővér kiabálása riasztotta fel a szundikálásból, és már tíz perce igyekszik stabilizálni a beteg vérnyomását, eszméletre téríteni. Lélegeztetni is kellett, mert a légcső valamiért görcsbe rándult. Szerencsére komoly baj nincs, és nem lesz semmi következmény, de a túl gyorsra állított infúzió visszaütött alaposan.
Most várni kell, hogy az injekció hatására visszanyerje az eszméletét a beteg. Úgy döntött, hogy a mai randevúját elhalasztja, benn marad ügyetlen, mert vigyázni akar erre a szép nőre, ha már ekkorát hibázott. Felkészült a főorvosi letolásra is, bár ennél nagyobb hibák is előfordultak.
Leült egy székre és nézte a nő arcát. Szempillái megrebbentek és szétnyíltak. Furcsa volt, hogy az események nyomát nem látta a tekintetében, sőt, mosolygott.
Megnyugodott. Halkan elmondta mi történt, persze kihagyva belőle, hogy ez tulajdonképpen az ő hibája volt. Megkérdezte, hogy mi a neve. Ez olyan biztonsági kérdés volt, ellenőrzése annak, hogy a beteg teljesen a tudatánál van-e.
— Hogy hívják?
A beteg rámosolygott és halkan ennyit mondott:
— Aphrodité…
Legutóbbi módosítás: 2012.06.02. @ 17:54 :: Tiszai P Imre