Hunyd le a szemed,
álmodd meg csodád,
hol megannyi szépség
áldva hull reád.
Nézd a naplementét,
szikrázva szórja szét
vörösben úszó vágyán
narancsló fellegét.
Szelíden, lassan omlik
fénypontos kába est,
homályt szitál szemedbe
de ragyogást fest.
Ölel? boldog képben
szerelmi vallomást,
hogy Isten kegyelméb?l
azt mindörökké lásd.
2012.06.03. Bp.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.03. @ 13:47 :: Válóczy Szilvia