Sötét utcák között sikolt a szegénység,
elgyötört arcokra ráfeszül a kétség,
sorsok keresztjét hordozva.
Kisírt szemű anya marék aprót számol,
hangosan átkozva minden rendszert vádol,
lesz-e majd kenyér holnapra…
Gyermeki lelkek még nem érzik a nincset,
hullafáradt apjuk ordít rájuk: csendet!!!
…mi lesz velük a világba’.
Közöny asztalánál már életuntan vár,
hogy meddig tart az utolsó méregpohár,
és könnye csordul markába…
Legutóbbi módosítás: 2012.07.20. @ 07:22 :: Bakos Erika