Csak kő és homok
a kulacs szivárog
a megmaradt víz
azt hiszem
nem elég már visszafelé.
Mondanád: Útra vágytál! Nem?
pedig én csak vártam
a gépem roncsa mellettem
körben kő és homok
Így késő délután
szűnik a hőség és a délibábok,
a levegő sem remeg
a buckák elnyúló
barna árnyat vetnek.
Szürkület előtt
– már megfigyelted? –
Ilyenkor néhány percig
a szélük kék…
játék a szemnek
Hová is sietnék?
Emelem rád,
mint valami nemes italt
az is talán…
megiszom az utolsó kortyot
a vidék
végtelennek mutatja magát
egyszerű és szép
kő és homok
Találomra
elindulok.
Nem, nem volt
harag bennem,
de biztosan nem is maradt
inkább gyönyörködöm
a leszálló estben,
ha rád gondolok
másként nem megy most sem
csak szépen
lassan mélyül a sötét
fent millió magányos pont
fekete bársonyban:
a magamban létezés készlete
felnyílt a doboz
benne
magamban elmondott mese
és léptek
csendben
a hold a fő helyen a láthatáron
a levegő hűvösebb,
fázom
mögöttem eltűnnek a nyomok
mire eljön a reggel
mindenhol csak kő és homok…
Legutóbbi módosítás: 2012.07.06. @ 11:14 :: Balázs László
