Holló kiált, árván köröz
Sötét fény? csillogással,
Szárnyaszegett, lába törött
Bukik lassú károgással.
Pókerd? az ágak bogán,
Lepkehálók ellebegnek,
Csókerd?k, felh?kön járó
Kósza csóka seregekben,
Sárlé folyik le a fán,
Zord ég borít be lilán,
Vérzik már a láthatár,
Est vonyít, senki se vár.
Károgását szél serkenti,
Percre hosszult lázálomba,
Testét a fájdalom metszi,
T?rhetetlen fény?, ronda.
Mire meghalt éjszaka lett,
Égen millió kis gyertya,
Hold mord imát mondott érte,
Holló ima kurta, furcsa.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.11. @ 14:47 :: Boér Péter Pál