A hegyoldalról hófehér sikolyt
lövell széjjel egy lombkaréj virág,
egy fürt öröm, körötte zöld mosolyt
leveleznek a fák,
odébb – nyugtalan-húsú sziklaseb
gyötri, szaggatja szürkén a hegyet,
alul – göcsörtös út álmaival
viaskodik a zaj,
és levél-fodrosan úszik a csúcsig
száz fuvallaton
– lélegzik a Bakony.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.23. @ 11:45 :: Böröczki Mihály - Mityka