Megint késtem. Senki se kérte számon.
A lakótelep csendjét összekuszálom.
A villanykörtében kih?lt a szikra,
mandinerben megyek fel a harmadikra.
Kedvemet összeszotyizza, mi most van,
szótlan ténfergek a mozdulatlan mostban,
kezem rán? a lépcs?ház-falakra:
kulcscsörgésben hullok diribre-darabra.
Lépcs?fokok, léptek és újra léptek,
szilánkjait mérem valami egésznek,
megkínoz a tudat, zsigeri sejtés,
hogy magam vagyok, mint a bútorrecsegés,
s már-már hiszem: a szóközök csendje szép.
De aztán mégse, hiszen minden töredék.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.20. @ 22:59 :: Csillag Tamás
