Gyors autók, tömeg, reggeli csúcs.
Ilyenkor bújni csak befele tudsz,
ahol nincs piros, követni lábnyom.
A fülemen hedszet, empáhárom.
Csak befelé bújhatok, csak oda,
ropog a város csigolyasora,
mindig magam: akkor is, ha ketten.
Piktogram lobban a lámpaszemben.
Kínoz a nyár, a kompromisszumok,
én munkába meghalni indulok,
s mégse borzaszt élni, mint ki vért lát:
megláttam benned a margarétát.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.23. @ 22:18 :: Csillag Tamás