Járdalapba kövült lábnyom visszképe
ül a retinán, megmagyarázhatatlan
ujjlenyomat bennem a hiány.
Idegen, amorf kontúrokat kapnak
estére a tárgyak, engesztelhetetlen n?i
arcél: azt játszom, hogy látlak.
A férfikorba értem, s belül egyre
nagyobb üreg van, annyira egyforma vagy
velem, hogy megbocsáthatatlan.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.02. @ 08:29 :: Csillag Tamás