Nem látni az arcát, de hangja itt van, itt,
telefoncsörgés, és a test áramait
úgy pörgeti fel e feltételes reflex,
elfogadhatatlan, hogy most már csak ez lesz,
nincs meg tekintete, zöldesbarna röntgen,
s ott a nem tudok többet mondani csöndben
millió néma sejt mind egyformát kiált:
be kell vallani a felfényl? glóriát,
hogy hasonló neked, mint a tavalyi hó,
és minden lázroham mosolyognivaló,
mert a gyulladásos nyár lassan lelohad
és már nem csak ?rt látsz, hanem a tejutat,
s a megannyi bolygó, mint termékeny virág,
szemedbe szórja a galaxis hímporát.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.09. @ 21:50 :: Csillag Tamás