a csendet keresed minduntalan magadban
hangtalan mélységeidben elveszel
az első lélegzetvételben még ott volt
mocorgott védtelen testedben
álmaidban most is megleled
szavak közt sután szólítgat
s majd úgy érzed örökre elveszett
de akkor váratlanul benned felébred
s olyankor csak a kéz tud csöndben siklani
a reggeli harmatos ölelésben
hozzád érkezik pillanatnyi fényben
megérint a rohanó időben
másodpercnyi öröm a mindenség tengerében
Legutóbbi módosítás: 2012.07.17. @ 20:41 :: Dvorák Etela