szunnyad bennem egy gondolat
hajadban boszorkányvirág
ez most egy más világ
álmaimban ruhátlan vagyok
amikor kezed hozzám ér
nem ébredek fel
nem vagy tisztátlan lélek
s a kezek
melyek simogatóan érintettek
még most is makulátlanok
sosem volt gyanútlan a múlt
gyermekkorodban a homokórában
valóban pergő homokszemek
mérték a múló időt
egy gyertya fénye volt
az őrangyalod
védtelen mosolyomból
kipattant rügyek
virágba borultak
kristálygondolat növekedett
egyre benned s bennem
majd ujjaim közt újra
formát kapott tested
vékony a kéreg
nem félek
néma leszek
a sikolyok egy életet adnak
nem ez lesz majd a vesztem
magam szedtem ki a mandragóra gyökereket
Legutóbbi módosítás: 2012.07.02. @ 21:39 :: Dvorák Etela