szemem sarkában szarkaláb
futok hozzád mezítláb
gondolhatsz bátran akármit
mindig tévedsz egy parányit
a kimondott szavak sosem igazak
hamisak mint a lerajzolt vonalak
elcsábít a rozmaring
bódító illata velem ring
neked adom a perceket
melyek nekem nem kellenek
Isten keze néha megremeg
s ilyenkor lelkem is rezeg
iszonyatos a fájdalom
fagyos szívedben elveszek
irigyek lesznek majd az angyalok
szabadak sosem lehetnek
szemhéjadra rejtem a vágyakat
lépteim most már szabadak
hazamegyek
Legutóbbi módosítás: 2012.07.09. @ 13:02 :: Dvorák Etela
