*
Álmomban mikor meg akartam halni
a sínek között álltam
vörös tavon úszott a nap
magam tükrében láttam
várok a hideg vason
távolból pöfög a halál
múltam a töltésen hagyom
a jövőnek kellhet talán
sötét felhővé robbant a remény
mint ezernyi méh kavarog
a vánkosom ma talpfa kemény
remélem nem zavarok
a vízen nyúlt árnyék indul
révész nélkül jön a ladik
fekete palástjával az éj
ma betakar valakit
szemhéját nyitotta az ég
mögüle előbújt a nap
széttárt szárnyakkal hátamon feküdtem
fejemen felhő kalap
álmomban mikor meg akartam halni
vállamra kék madár ült
csendesen hátraléptem
a vonat s az álom tovarepült
Legutóbbi módosítás: 2012.07.09. @ 09:54 :: Éles Attila