Régi számtanórák jutnak eszembe — soha nem szerettem — talán nem is a számtannal volt a baj, hanem azzal, aki tanította. Katona tanár bácsi. Illett hozzá a neve, én nem szerettem ?t.
Nem szerettem, ha kicsúfoltak, kigúnyoltak. ? kigúnyolt. Én azzal büntettem, hogy nem szerettem az óráit. Így lettem számtanból ragadozó. Ez annyit jelentett, hogy ami rám ragadt. Fejben kiszámoltam én bármit, és még jó is volt, de a táblánál és a füzetben már nem volt ilyen szép a világ. Az alapvet? dolgok és a szöveges feladatok mentek, de valahogy azokra soha nem adott jó jegyet. Ma azt mondanám pikkeltünk egymásra. Én nem tanultam t?le, ? nem adott jó osztályzatot nekem. De amikor azt mondta: — Az a mosogatórongy frizurás lány jöjjön ki — én mindig megsemmisültem. Úgy éreztem, most meghaltam. Gy?löltem érte. Kimentem a táblához és összeszorított szájjal makacsul álltam, kezemet a köpenyemhez gyömöszölve, a semmibe bámulva, szerettem volna a föld alá süllyedni.
Nem szerettem a számtanórákat. A tanárnak igaza volt, kezelhetetlen, alig növ?, vékonyszálú hajam volt, olyan, ahány szál, annyifelé álló. Akkor még én sem tudtam, de nagyon sokáig nem volt hajam, már nem is remélték, hogy lesz. Azután lett, olyan selyemgubanc féle, soha nem állt meg benne semmi. Sem csat, sem szalag. Ha elment mellettem valaki, a hajszálaim utána fordultak. Nem tudtam ellene tenni semmit. Egyszer megpróbáltam, alaposan bekentem hajolajjal. Mikor megláttak, kinevettek:
— Hát, téged ki fosott nyakon? Hogy nézel ki?
Soha senkit?l semmit nem irigyeltem, de a szép hajat, azt hiszem, azt irigyeltem.
Édesapám nagyon tudott számolni. Nem csak a számtan, de a matematika is nagyon ment neki. Id?nként segített, de ha azonnal nem értettem meg, akkor elment a kedve és kész, egy darabig nem próbált meg segíteni. Mellette megtanultam milyen nagyszer?, ha valaki tudja és érti a számtant, a matematikát, mert be tudja bolyongni a tágas horizontot, s?t fényéveket léphet át. A csillagok titkait kutathatja. Az övé lehet a tejút és összes csillaga. Mindezt megkaptam, imádhattam a csillagokat, a magasabb rend? matematikát azonban soha nem tudtam elfogadni… de a csillagok az enyémek lettek.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.30. @ 15:47 :: Győri Irén
