Udvaromban lakik tyúkanyóka
s vele három pihés, picike, fekete csibe gyereke.
Tyúkanyó sárga pongyolája
jól megkopott a nagy kotyogásban,
egész nap pöröl szegény feje.
Jaj, még kinek van három, ilyen rossz gyereke?
Kérlelve kodálja, aki rossz, biz’, az nagyon megbánja;
kerítésen kívül ott a macska, a csibét szereti,
szegény tyúkanyót a hideg kileli.
A csibék kibújnak a drótháló lukján,
így fognak ki szegény édesanyán.
Hangosan kiabál. Jaj, ott a macska!
Ezt meghallja a sarkantyús tarka kakaska,
gyorsan vitézesen, bátran szárnyra kap,
ki a kerítésen, nekiront bátran a galád macskának,
így nem lett baja a három rosszaságnak.
Tyúkanyó alapos regulázást adott:
míg nem nőnek nagyra, rövid pórázt adott.
És három csavargó csibe fogja pongyoláját,
s nem engedhetik el anyjuk bő szoknyáját.
Az aki megteszi, megnézheti magát,
nem kap tyúkanyótól friss finom vacsorát.
A sarkantyús is vigyáz a csapatra,
fontos neki az udvar apraja és nagyja.
Megfogadta, a csibéket nem hagyja,
a macskát, a vércsét messzire zavarja
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Győri Irén
