Mikor beszélhetünk győzelemről? Szerintem akkor, ha önmagunk, vagy mások fölött aratunk győzelmet.
Ha önmagunk fölött akarunk győzelmet aratni, az nagy előkészületekkel jár, mert mi van, ha nem sikerül? Ha nem sikerül, akkor ki a vesztes és ki a győztes?
Mondjuk, ha én akarom legyőzni magam, akkor valami formában az énemnek kell legyőzni az egóm, de ha az egóm legyőzöm, akkor csatát vesztek. Ha csatát vesztek, akkor, én szégyenkezni fogok. Ha megnyerem a csatát, az egóm felett az énem fogja rosszul érezni magát. Tovább boncolgatom: ha én azonos vagyok az egómmal, akkor ki akar engem legyőzni. A tudatom? A tudat alatti tartomány, ami per pillanat még fehér folt az én térképén, egy másik személyiség? Ha nem, akkor mi van? Egy agyban csak egy személyiség lehet, mert ha nem így van, akkor a skizofrénia esete forog fenn. Ha az ego az éntől elválik — ami megint nem lehet, mert az ego az én vagyok —, megint ugyanaz a helyzet!
Tehát ha nem legyőzni akarom önmagam, hanem megváltoztatni, akkor arathatok-e győzelmet?
Igen! Az énem az legyőzheti a testemet. Például: leszoktatom magam a türelmetlenségről, a körömtépésről; na, ez, nem jó, mert ez megint egy és ugyanaz. Mert, ha türelmes vagyok, akkor nem dobolok a fotel karfáján, az asztal lapján, a busz ablakán, vagy éppen a táskámon, hanem ülök, mint a birka, és bámulom a sokszor látott tájat, a fene tudja hányszor látott filmet, hallgatom vacsora után megint ugyanazt a történetet, amit már kívülről tudok, vagy kivárom, nyugodtan a soromat az OTP-ben, ahol csak ötezer forintot akarok felvenni a bankszámlámról, és nem győzöm az órámat bámulni, a saját pénzem akarom felvenni, és itt vagyok három egész órája. Az a tetves automata is pont most üres, a legközelebbi is tizenegynéhány kilométer, és a busz az majd délután megy legközelebb és ma péntek van, és tizenharmadika, és a macska is átszaladt előttem, igaz nem fekete, hanem szürke, de lehet, hogy én vagyok színvak és a feketét fehérnek a fehéret szürkének az eget meg nagybőgőnek nézem.
Csak az a nagy dilemma, ki győzi le ezután önmagát! Nem érdekel az ego, az OTP, a menetrend. Hívjátok nyugodtan a mentőt. Nincs semmi bajom, csak valaki mást szeretnék legyőzni! Nincs itt senki, csak én, és az egóm, és a testem! — de már ebben se vagyok biztos, mert szóltam hozzá és nem válaszol!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Győri Irén
