Van vagy háromszáz éve, hogy ott jártak,
bánja a kánya, jaj, ki pipált ilyet,
Pál figyelt, misézett, Péter ivott és fecsegett,
nem akartak aratni, menni,
nem tetszett nekik semmi munka,
zubbonyuk ujja alól bevarrva,
így lett adománygy?jt? tarisznya,
annak lelke rajta, ki üresen hagyja,
a barna barát, kötelet és sz?rcsuhát visel,
s mezítláb jár, legföljebb saru van talpán,
hidegt?l védi, az ima, mit ma a kolostor kápolnában
Péter és Pál barát együtt celebrál, nahát,
mit tud az Úr gyermeke, hoci, nesze, tiéd a tallér fele
testvér, a bor engem illet, mert kedvet nékem az ád,
az anyád, hát ide a flaskát, torkom b?,
folyhat a ned?, ett?l nem csíp a tet?,
a patak oly messze van, s hideg az id?,
gyenge a tüd?, s ha megh?töm magam,
Péter barát egyedül marad, az Úr ott fenn
rám neheztel, bezárja a szent kaput
s nekem annyi, mehetek világnak,
Lucifernél pedig egészen mást csinálnak,
az igazán nem való egy öreg barátnak.
Fogja a fakupát,
Pál s üríti borát, b? torkába legott,
három nagy korty után a lócára rogyott,
borvirágos orral szimatol és szuszog,
az utolsó korty cigányútra futott.
Ott fulladozik a lóca legvégén,
vágd már hátba barát, még megfullad itt szegény,
s úgy megkerekedett, nem bírja el, biz szegény szamara.
Hamar a másik barát lova, húzzátok ki tüstént,
? úrnak pásztora, vigyázzon ott reá a jó nyáj maga,
elmondják gyertyánál azt, amit jót csinált,
azt is, hogy nem vetette meg Isten jó borát,
áldozott Bacchusnak, áldozott Ámornak,
sohse mondott ellent semmi földi jónak,
a vizet utálta, meglátszik ez, s érzik,
a talpa is vérzik, zsíros a ruhája,
nem segít már rajta jó Péter barátja.
Ki ássa meg a sírt – kérdezi az egyik –
olyan kövér szegény, jó mélyre temetjük.
Gyorsan felül hát Pál, jaj, mit nem akartok,
hát nem patkoltam én el, csak mélyen aludtam,
ti meg azt hittétek, itt fekszem én holtan.
Nem – nem kedveseim, nem tennék én ilyet,
ennyi bortól ember még ki nem szenvedett.
Adjatok még innom, én úgy megijedtem,
ilyen ijedtségre még nem szabad ennem,
inni azt bíz szabad, kell a ned? nékem,
így az Istent?l se kell nekem félnem.
A pityókos barát fogja a fakupát
s fenékig üríti annak a tartalmát.
A többi csak nézi, elégett a gyertya,
Pál barátnak pedig nincsen semmi baja.
Ki fizeti a kárt, dolgoztunk oly sokat,
borral és gyertyával eztán ki támogat,
na meg ott a sír is, jól meg van az ásva,
Pál barát pedig még meg sincs fázva.
Most mind imádkozunk, örülünk a jónak,
nem lett semmi baja egy jó borivónak.
