Kibuggyan az éjsötétb?l
az els? óvatos sugár,
felh?repedésen csordul
– ma rám egy szép nap vár –
Pipacsok bársonyszirma
hajnal h?s cseppjeit issza,
hintázik f?szálak hegyén
harmatnektár, és nézem én…
Hajnalt suttog a tájra
az édes szavú szell?,
kelyheit mind kitárja
mez? ezer virága…
Ahogy a fény fent kivirul,
az álom sötét kútba hull,
– boldogság szeg?dik társamul,
szememben s szívemben fény lapul!
(csoda az, amit érzek:
Istenem, de jó, hogy élek!)
