Halkuló napfény simítja a tájat, sikló gondolatok a semmibe vágynak. Alkony tapogatja a délután falát, majd ráborul lassan, akár egy nagykabát.
Elhalványul minden, úrrá lesz a nemlét, árnyba burkolózva igazgatja csendjét elégedett szívvel a nagyvilág, s érzem: ?sz felé kacsingat t?zfénnyel szemében
– melyet most lehúny –
s az éj szótlanul szívemhez simul…
Legutóbbi módosítás: 2012.07.26. @ 21:45 :: Havas Éva
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel.
Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin...
Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat