Horváth István : TÉL

2012.07.02. Horváth István Vers 34
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

  zúzmarás ködben

– a jégveremvalóság –

  diderg? álom

 

  kimondhatatlan

– mi függönyön túl dereng –

  magam próbálom

 

  tanulni a fát

– kristályként érlel a fény –

  már nem útálom

 

  jég leheletét

– mit adott ez éjjelen –

  magamba zárom

 

Legutóbbi módosítás: 2012.07.02. @ 08:33 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.