Víznélküli partot értem
lakatlan szigetemen,
hol már magammal sem értek
egyet. Csak hitegetett
arcom: egyszer célba érünk.
Mint én-és-én. Semmiség.
Atyám szava számról elt?nt
nem jön újra semmiképp.
Oázisom magam vagyok:
kiszáradt kútja fámnak.
Megöntöznek kínzó jajok:
hagyatéka jó apámnak.
Az éj- reszket? homokban
kígyó féli lábnyomom.
Olykor felmászik torokra,
lassan-lassan rászokom.
Hajó lennék: nagy és er?s.
Szélvihar: mi az nekem?!
Bárcsak lennék lélekveszt?
elkóborolt tengeren.
Sátram a múltam: délibáb
– fényt reszket? töredék.
Az isten tengert sosem ás:
Az árbocokat töri szét.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.09. @ 09:59 :: Jagos István Róbert