Önmagába szerelmes a költő, minden művében
magát mutatja meg s nem számít, hogy másnak
tetszetős-e lapra rótt sora, mert a saját szavakba
is szerelmes, hiszen ő a vers – maga. A költő azt
imádja másokban, amit bennük magából talál, bár
néha elmereng a sajátjához hűtlen érvek egy-egy
mondatán. Hajléka nincs, a verse kényszeroltalom,
pálcikaember-féle árny a félfamentes, sápadó lapon.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.18. @ 15:21 :: Kőmüves Klára