Napokra osztom perceinket.
Görnyedt felel?sség
sorvasztja
méltatlankodó szem-villanásaidat.
Nem fekszem haragoddal ágyamba,
bárhogy hitetnél.
Ki tudja, talán egyszer
elismerem
hóbortos erényeinket.
Akkor majd nem marad semmi,
csak te meg én:
a feszített éjsötétben
egy résnyi fénytörés.
