Nem emlékszem, miért is álltam meg ott,
hirtelen olyan furcsa érzés tört rám,
hogy lassítanom kellett az iramot ,
körül is néztem, valaki szólt talán?
Aztán megláttam, a hirdet? alatt.
Öreg hölgy magában az utcasarkon,
csak szódásüveg-szemüvege csillant,
míg a hajnali városi forgalom
vakon, s közönyösen rohant mellette,
és a tömeg, mintha átlátszó lenne,
észre sem veszi, csupán kikerüli.
Kartontábla fedi ölét:
Kérem adjanak némi pénzt,
holnap kórházba kell mennem.
de ma még semmit sem ettem.
A földre dobva hanyagul hever még,
egy szerveir?l készített röntgenkép,
a kitárulkozás tán szégyentelen,
és a szánalom nem a természetem.
torok köszörülve most mégis megyek,
és vajasdobozába húszast ejtek.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.26. @ 03:52 :: Maretics Erika