Gyertya ég az asztalon
egy ártatlanért,
a fiamért.
Örök id?kre átitatott
a rémült,
ELT�°NT!
pillanat.
Senki sem értheti, amit érzek,
magamat nem vigasztalom,
a semmit öleli karom.
Könyörtelen rabolták el t?lem,
kietlen sivatag mától ölem.
A valódi pokol jött,
beköltözött,
a bánatomra nincs gyógyír,
kicsi, egyedül van, és sír.
Egyre hallom, mama!
Vigyél haza!
Látom könnyes arcát, tudom,
biztosan tudom, hogy bántják.
Nem veszem észre,
a szánakozó tekintetek
mint vetnek hamis hálót,
rémálomból nem ébreszt
semmi engem,
sírnék is, de elsírtam
minden könnyem.
Egyet akarok már csak,
az elmúlást, vagy a fiamat!
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:14 :: Adminguru