Még félig csukva a város szeme,
álomittasan rád hunyorít,
sosem tükrözi bádog eresze
a nap legels? sugarait.
Villamos fut színezüst fonalon,
elsárgul a láthatár végén,
de a megbicsakló csendfalakon,
fehér folttá egyesül a fény.
Kopott cip?sarkam kottát kopog,
hallgat a macskaköves utca,
és reggeli zápores? csorog,
h?tlenül hagyott lábnyomomba.